ne haragudj, de meg kell kérdezem, hogy mi a franc van???

most beszélgetünk, vagy hallgatunk? rosszat mondtam? mikor ott ültünk nagy riadtan ő az anyósülésen és én a sofőrén, vagy, ja, bocs, ez Japán, mindig eltévesztem, akkor fordítva, és olyan riadtan kérdeztem, mintha ő vizsgabiztos lenne, és én, mazsola T betűs szőkenő gépjárművezető, nem merném elővenni a borítékot, hogy mit csináltam rosszul, és ott ültünk annak a nagyon rosszul álló kupacnak a tetején, és erre a világ leggazdagabb verebe, ha az gabonakupac volt, és a világ legcsóróbb mesterszakácsa, ha problémakupac, azt felelte, hogy á semmit.

szeretem így 160 karakterbe adagolni, csak muris, hogy épp amikor a mindenről írok, akkor a válasz hiánya elég furcsa "miféle mindenről beszélsz, te makákó"-vá változtatja a szép szavakat. jó, máskor meg nem szoktam a mindennel foglalkozni írásban, szóban egyaránt csak az apró kis szilánkjaival.

na akkor most melyiket választotta, Mr Anderson, ja persze, a kéket (vagy a pirosat), akkor kuss legyen, mert nem köpheti vissza minden szíre-szóra.

a szép szavakról meg eszembe jut az a szép szavaknak kispál, majd meghallgatom, az a szív alakú ugyan mitől.

persze fennköltéknél sem fennkölt minden sor abban a csíkos füzetben. mint ahogy a szentoroszlánt sem találta még meg az újabb afrika mélyére küldött expedíció, mi? tengetjük inaktív átlagéletünket átlagos erkölcseink vízesésének fénytörésében.