Szerinted meg tudtam állni?
Hét nem, és ha közelebb jössz, meglátod, hogy ott látod a bajuszomon.

Na most már mindegy. A kis bejegyzés címére: de olyan szinten, hogy én voltam a Rachel. És persze akinek adtam, az is Rachel volt, egy másik, akit úgy szeretek, hogy ő is Rachel, nem csak én.

Mellékesen tavaly megcsináltam azt a tesztet, hogy melyik született feleség vagyok, és Susan Mayer jött ki, na a tavalyiban az is voltam, és erre ez a másik Rachel is megcsinálta, és neki is, és erre még a másik barátnőm is és is és még egy csomóan is, szoftverhiba lehetett, vagyis már eleve én is lehet, hogy Bree voltam.

Na most szerinted megegyem-e a másikat is? De nem, az a reggelim lesz. Mákos joghurt. Végre.

Azt kérdezi az a másik Rachel, hogy írjon-e megint blogot, persze, de szerintem már nagyon megváltozott a blogszcéna. Már öreg úrhajósok vagyunk, akiket újra fellőnek a holdra, és nyavalygunk, hogy itt nem is volt tesco. Mármint én.