Na, mi lehetett a legrosszabb, azt leszámítva, hogy még lezuhanhat hazafele a repülő vagy átstartolás? Nézem, hány árnyalatú a tenger? Megfagyok a Mediterrániumban? Féltem és magamtól féltem, és aztán itt Twin Peaksben a lelki ikrem is magától.

Olvasgatom az internetet, talán a korábbi posztok is sugallják, hogy: igen, Bede Márton. Különben pedig fura volt két hétig nagyon ráérni és nem otthon lenni, és semmi újba nem kezdeni, és elnézni azt a sok hülyeséget otthon.

Az oké, hogy volt idő, hogy vagy egy hónapon át nyomorogtam itt az emberiség bölcséjében (leszámítva Afrikát), de hogy most milyen vásárlási láz tört rám, és hogy hogy fogom becsukni a bőröndömet, az gáz.

Furcsa dolog jóslatokba bocsátkozni. De ma valószínűleg egy négyéves időszak fog lezárulni, zárul, zárult, kész. Emlékszem jól, hogy kezdődött, érdekes módon egy rókatetemet hurcoltam haza. Na jó, nem egy teljeset. Mindenesetre ma otthon lomtalanítás, goodbye foxy fox.

Van valami bájos a férfihazugságokban és a női könnyekben. Te, ismered Shaggyt? Az valami együttes, vagy énekes? Csak viccelek.