Ma egész nap a tegnapi egész nap jár a fejemben. A futballhulligán, aki 1000 mérföldről felhúzta a legjobb barátnőmet. A 160 karakterek, amibe minden azért nem fér bele. Tegnap belefért. És reggel felébredtem, és ott volt a kispárnámon a minden. Nem csokitojás vagy naposcsibe alakjában, amit reggelre tönkre lehet tenni, ha ráfekszik az ember véletlenül, hanem egy törhetetlen minden, egy aranyminden.

Egyszer elkezdődne az a rest of your life, és azt mondanák, na bajnokok, reggelizzetek, aztán éljétek le együtt. Ő már elmondta, mit szeretne hallani rólam. Mindent. Ott ülnénk, és törnénk fel a lágytojásokat és mesélnénk. Egy folyami hajón. Te fasz, gondolnám, te buta, és még kész se lenne az ebéd. Na, elképzelem, ő meg mikre jönne rá rólam.

Én még ilyet nem értem, hogy valaki azt írja: na ha annyira szeretsz, akkor írd le, hogy nézek ki. Erre leírom. Eltaláltam, úgy tűnt a válaszból.

Nagy füle van. Amúgy.