Így jár, aki mindig az év közepén vesz naptárat már évek óta. Moleskine! Moleskine!

Nagyon jó úgynevezett tanári meg diáknaptárok vannak, mármint néha. Ilyenekkel szoktam nyomulni, és jószívűen már bele szokták varrni azt a pár hetet ősz előtt. Volt egy olasz pigna mesés darab, amellett aztán minden smafu volt legközelebb. És most idén vettem egy moleskine-t. Moleskine! Moleskine!

Eleve reggel kezdődött a buszmegállóban a dolog, mikor létösszegzés light címen azon gondolkoztam, hogy tartsak-e akkor most az árnyas pagonyban születésnapi összejövetelt, és ezzel kapcsolatban borús gondolatok ugrottak a fejemre és a még vizes hajamra.

Utána a vízilabda Unikum kupa miatt beszéltem egy széparccal, és említette, hogy neki milyen volt a negyvenedik: az a nap kicsit rossz, de utána semmi különös. Mintha valami oltásról beszélne, plusz nem tud jönni a pólósokat nézni.

Ráadásul közben volt két félbeszélgetés, ami elgondolkoztatott - és még ráadásul pont mikor ezt írtam egy harmadikkal egészült ki ugyanazzal (ugyanazzal: különben nem számolnám harmadiknak, nem igaz?) telefoncsörgés következtében - és egy másik a vedlésről, ami ilyen korban meg minden korban egyfolytában elkerülhetetlenül zajlik. Lehet, hogy mégis súlyos dolgokat is tartalmaz a 40. mikuláscsomag a szép piros celofán ellenére?

Szóval: this is the first week of the rest of your life. A moleskin boltban (Moleskine! Moleskine!) pont azt nézem, én naptártalan, hogy ezzel a héttel kezdődik a 2008 végéig tartó M.S. naptár. Ez egy jel! Moleskine! Moleskine!

2008 vége! Fel tudod mérni, mi minden megtörténik már addigra? Ami most még a kérdés kötéltáncos-kötele, az addigra már a hab lesz a tortadobálás romjain. 

Ne kérdezd meg légyszi, hogy mennyi volt, köszi!