Azt hiszem a helyes a h-szó, amit nem szabad kimondani, az aranyos az a-szó, erre határozottan emlékszem, és a harmadikra nem, amit szintén tilos.

Különben a fülei nagyon édik (á, ez lesz az é-szó), még jobban, mint a mosolya. Na most már hogy mutassam meg neki ezt a blogot, tuti, hogy magára ismer... Jaj, csak azt ne. És ahogy a sivatagban a gépemet szereltem, és már fogytán volt a vizem, és az iPodomon semmi izgalmas, akkor megkértem én őt, hogy rajzoljon bele egy bárányt, bocsika mindenkinek, akinek nem jön be se a kisherceg, se a kisherceghasonlat.

És erre rajzolt a maga módján, és a bárány dobozában (bénán továbbvitt kisherceghasonlat) volt egy izé, egy ajándék, amit én provokálam ki. És nagyon sok örömet szerez vele. Sőt, most jövök rá, hogy te milyen zenét szeretsz? (mármint én, csak ezt a mondatot mindig te-vel szokták mondani). Pont eltalálta, hogy mit szeretnék hallgatni, hát ez azért furcsa, nem? És most azt hallgatom, csak a magyarokat most nem tudom, mert a szövegek elterelnék a figyelmemet, és most komoly munkában vagyok (mint látod).

Hát mégse a június lesz az érthető fogalmazás hónapja ezen a blogon. Ráadásul még kihúztam a szövegből a tetszik szót, mert félreérthető lenne, viszont anélkül is értelmes maradt a szöveg. Már amennyire ugye.

Na jó, eltekintek az egész édi, aranyos meg tetszős vonaltól, mert hülyeség. Inkább azt mondom, hogy a mosolyunk pont egyforma, mert úgy mosolygunk, mint a rajzfilmfigurák, eltűnik a szemünk, csak egy vonal marad, meg azok a mimikai ráncok, bennük az évek története, amikor másra mosolyogtunk - mint a múltkor kedvesen szóbahozta, az én fámban párral több az évgyűrű.