Olyan vagyok, mint abban a viccben:
-Láttad?
-Láttam.
-Akkor mért léptél bele?

Vagy a másikban:
-Tudtam! Tudtam!
-De a Kohn még most is tud.

Szóval tudtam, tudtam, hogy a lencsének, ha majd megszívja magát, nem lesz elég nagy az a tál. Na ahogy most megpróbáltam elrendezni a re-áztatása ügyét ("pár" szem szétszórt lencse várja gazdáját a fridzsider tetején a hangosbemondónál), eszembe jut az a volt barátnőm, aki szerint, mikor húsz évesen ideköltöztem, és ezt muszáj volt elmondania, nem leszek alkalmas önállóélet vezetésére. Azért sejtett valamit.

Azzal együtt, hogy nem szeretem az ilyet, és most aztán hiába teper a viven, hogy legyünk_újra.

Nem tartozik szorosan ide, de olyan szar az aiwám, alig bírja lejátszani a cd-ket, és most olyan vicces volt, nyekergett, nyekergett, míg végül elkzdte valahogy pörgetni a kraftwerket, böfböfböf machine machine machine azzal a nyekergős elejével.