ez a kis szemremegés gondolom most már marad, amíg a karácsonyi dunyha alatt ki nem alszom, remélem még karácsony előtt. de különben nem vagyok fáradt, csak kicsit sajnálom,  hogy a legnagyobb halat már nem idén fogom ki, viszont tervezgetni lehet, hogy jövőre és jövőre mekkorát.

egyáltalán nem vagyok olyan fáradt, mint az év ilyen szakában szoktam, és megtört az az átok is, hogy utálom a sötétet. inkább csak csodálkozom rajta. már majdnem karácsony, és még nem is nyafogtam az ősz-tél miatt. vagy túl sok haikut olvastam. vagy tényleg megtört egy átok. vagy nem vagyok itt teljesen - de hol lennék, ahol most számottevően később sötétedik - mondjuk egy hely rögtön az eszembe jut. vagy a sok repülés teszi - ami furcsa lenne, mert a repülőn is sötét van este. valami űrhajós álmodozás?

most viszont rájöttem, hogy úgyis annyi mindennel leszámolok magamban, és ha jól időzítem, pont mire legalul lesz a nap járása - vagy hogy hívják azt az alsó zenitet, akkor, ha akarom, végre egy év, amikor kipróbálhatom a majdnem semmi fogását, ami addigra még a kezemben marad, vagy a majdnem semmi fogásának élményét, a sokminden elengedését egyszerre.

április végén rendeztem itt egy kék pezsgő partit, és elköszöntem mindenkitől, a tükörre pasztel rúzzsal fel is írtam, hogy hiányozni fogtok, és erre valaki, nem tudom, ki, odaírta, hogy: te is.

kicsivel több, mint két hónap múlva már itt ugráltam a melegben, de mégsem teljesen jöttem vissza, és bár ugyanoda, mégsem a belső ugyanoda. de jó végre.

vagy csak azért vagyok olyan nyugodt a téllel kapcsolatban, mert ez jár az eszemben, ígéretnek veszem a benne írtakat.

nem vagyok olyan helyzetben, hogy pörgessem a labdát, vagyis fejben pörgetem, a rábökésnek még úgysincs itt az ideje.