Most olvasok valamit, és igaz, amit benne olvasok. Aki szőkébe szerelmes (vagy legalábbis magamról beszélek) az aranyhajúnak látja és a kék szem kék tenger, hirtelen a szárazföld belsejében.

A sötét hajra csak a vállamat vonom, nincs rá külön szó, vagy egyszer már az is megtörtént, hogy úgy begőzöltem a sötét haj, sárgásbarna szem kombótól, hogy három évig csak azt hajtogattam: úgy néz ki, mint én!

Igen, de ez az aranyásók öröme, ez a türkiz tenger búvárok öröme ez milyen vicces szintén egy életen át.

kinyitottam a scrabble dobozt, és kiesett belőle egy régi papír.

az érdekel, hogy ki nyert, vagy az, hogy ez hogy ezt hogy illesztem az előzőkhöz, hogy mindennek eljön az ideje avagy mindennek újra eljön / újra talán nem jön el az ideje?

furcsa lett volna, ha én nyerek, mert úgy emlékszem, én egyszer sem nyertem.

Végülis mi az idő? (Mondtam a Mazsinak a Margitszigeten, hogy Arany János vagyok a Margitszigeten, szóval azért hozzáteszem a halandók vagyunk záradékot, de mi az idő?) Nagy semmi. Csak 25+ éve, hogy ezekre a zenékre összespóroltam a pénzt, és most meg itt hallgatom. Hát ugyanígy, ha kisimulnak a girbegurbák, akkor majdcsak megnézem még, amit most is látok a belső szemmel. Mindegy a mikor. És a tér is olyan, amilyen, most kitaláltam egy új nagyon kanyargós utat oda, ahova most egyenes út nem vezet.

Mellékesen egy valami megváltozott. Emlékszem arra a nyárra. Mikor valaki elveszített egyet a Beatles kazettáim közül. Pont a Helpet. Szóval valami már kiszállt belőlem azóta. Úgy,hogy csak a mulya nagycsoportos maradt. Abból kell kihoznom a maximumot.

Egy könyvet olvasok, essünk már túl rajta egy nap alatt mindjárt az ágyban.

Arról szól, hogy élhetjük-e az életünket úgy, hogy valaki másnak meséljük. Igen, én így az enyémet élem gondolatban.

Ma a gyárudvaron egy gyík sütkérezett. Erről is volt mondandóm a kaméleonországban lakó barátomnak. Mondtam neki a magamét magamban.

Közben a könyv nem nagyon tetszik, de néha találok benne pár sort, amit én írtam, pont az ügyemről szól. Ilyenkor kiköpök a szememen át diszkréten a héven.

Látszott a gyík szívverése. Hogy a könyvet én jobban meg tudtam volna írni, azt nem arra értem, hogy kevésbé giccsesen.

Vettem Holsten Radlert.