Egy könyvet olvasok, essünk már túl rajta egy nap alatt mindjárt az ágyban.

Arról szól, hogy élhetjük-e az életünket úgy, hogy valaki másnak meséljük. Igen, én így az enyémet élem gondolatban.

Ma a gyárudvaron egy gyík sütkérezett. Erről is volt mondandóm a kaméleonországban lakó barátomnak. Mondtam neki a magamét magamban.

Közben a könyv nem nagyon tetszik, de néha találok benne pár sort, amit én írtam, pont az ügyemről szól. Ilyenkor kiköpök a szememen át diszkréten a héven.

Látszott a gyík szívverése. Hogy a könyvet én jobban meg tudtam volna írni, azt nem arra értem, hogy kevésbé giccsesen.

Vettem Holsten Radlert.