A felnőtté válás egy hosszú folyamat, aminek a leghangsúlyosabb része a serdülőkorban játszódik le, legalábbis itt érhető legjobban tetten.

gondoltam, nekivágok egy bizonyos naplónak. gondoltam, zavart mosollyal futom majd át az első oldalt. ehelyett: mintha a véremmel írtam volna és még most se száradt volna meg a vér. még ugyanaz a vér. nagyon ádáz egy gyűjtemény volt. volt benne átvirrasztott éjszakás meg egész nap ez a 3 sor telt tőlem, és most alszom tovább.

de ne értsd félre, nem volt semmi bajom. végül ment a paksaméta az iratmegsemmisítőbe. már az gáz volt, mikor az index.hu őrült vagy-e tesztsorát végigcsináltam, és az jött ki, hogy őrülten szerelmes. (hogy szerelmes vagy-e és az jött ki, hogy őrülten szerelmes.) és ez nem három éve volt, hanem pár napja.

kötöttem egy egyezséget az ördöggel. kihajítom ezt a naplót, megőrzök egy lapot és meglátom, most jutok-e egyről kettőre. másokkal frappánsabb egyezségeket köt az ördög, igen, tudom.

Két hónapon át vártam kíváncsian, hogy az éjszakai néni tanácsát hallgatja meg a nappali műszak vagy fordítva. Szerinted? Döntetlen, és még az öt büntető után is döntetlen, mint a tegnapi Lazio meccs. Az éjszakai néni nagyon egyértelműen fogalmaz, a nappali már felhagyott a saját maga kis mondatkájával. Mégis ő áll nyerésre.

Ennyit a szívek szállodájáról. Most azon gondolkozom, hogy volt-e valami más közben. Persze, de azok inkább ilyen alszom, most ennyit aludtam, most mindjárt alszom, lefekszem kicsit aludni jellegűek. Ja meg hát a nyár. Ez egy hosszú nyár lesz.

Más nőket hallgatok ki, hogy miket mondanak, mikor szerelmesek. Arra számítok, hogy tükörbe nézek a fülükbe, vagy hogy mondjam, magamat is jobban megértem, ha meghallom, mit hebegnek. A múlt héten a metrómegállóban sírt egy lány: Nekem csak őőőő kell brühü. Igen, elképzeltem a csókát.

Azért töltök ezzel ennyi időt, mert love actually is all around us, meg mert szeretnék a magam ügyében egy régi aktát lezárni ez ügyben.

Egy másik csaj is sokat segít, hogy ne menjek a falnak Mr Csiszolatlan Gyémánt ügyében. Mondtam ma neki kedvesen, arra, amit mondott: Hát minden kapcsolat nagyon érdekes.

És erre azt mondta: Ez a legérdekesebb.

Nem a talált tárgyak osztályán egymásra esett két játékmackóra (=ránk) mondta, hanem a maguk átlagos ügyére. Nem, nem úgy értem. Tök szerelmes a csávójába.

Fenn voltam a barátnőméknél, és végig kispál szólt a nappaliban. Mi a konyhában meg a gyerekszobában voltunk. Szívesen ücsörögnék mindig a nappalijukban, jól megcsinálták. De inkább olyan az időbeosztásunk, hogy csak néha ugrok fel hozzájuk, felgörgetek egy karikát vagy egy aranyrögöt: nézzétek, ezt találtam. Na már megitn hlo, nyuszi, kérdezi a barátnőm, bár sejti.

Másokkal még kifordultabb az időbeosztás. Most egy hónapra egy évre vagy egy évtizedre kell apró görög halhatatlan istenként csigát görgetnem a sekély vízben, míg kivárom, míg Mr Ace egyik oldaláról a másikra fordul.

És én is rém lassú vagyok egyes kapcsolatokban.

Van egy másik kapcsolat is, amin hol azon aggódom, hogy kiszaladunk az időből, hol azzal etetem magam, mint Barbie és Ken abban a dalban, hogy "még csak most kezdődik az egész".