Fenn voltam a barátnőméknél, és végig kispál szólt a nappaliban. Mi a konyhában meg a gyerekszobában voltunk. Szívesen ücsörögnék mindig a nappalijukban, jól megcsinálták. De inkább olyan az időbeosztásunk, hogy csak néha ugrok fel hozzájuk, felgörgetek egy karikát vagy egy aranyrögöt: nézzétek, ezt találtam. Na már megitn hlo, nyuszi, kérdezi a barátnőm, bár sejti.

Másokkal még kifordultabb az időbeosztás. Most egy hónapra egy évre vagy egy évtizedre kell apró görög halhatatlan istenként csigát görgetnem a sekély vízben, míg kivárom, míg Mr Ace egyik oldaláról a másikra fordul.

És én is rém lassú vagyok egyes kapcsolatokban.

Van egy másik kapcsolat is, amin hol azon aggódom, hogy kiszaladunk az időből, hol azzal etetem magam, mint Barbie és Ken abban a dalban, hogy "még csak most kezdődik az egész".