Ez volt reggel egy dalban, amit a boltban hallgattam és jó hangosan kértem a kiflimet.

Minden reggel azt várom, hogy bent a munkahelyen valami csodakakaó vagy csodakávé vár. Ki tudom színezni a részleteket és a kalácsba el tudom helyezni a képzeletbeli mazsolát. Előtte pár órával is a valóság és a képzelet határán helyezkedtem el. Közben nem sok idő volt alvásra. Mr Realitásérzékkel csevegtem. Amíg 8 forint egy áltatás, addig azért még telik rá.

Mikor pörögnek majd fel az események megint és kezd aztán kavirnyálni a légcsavar, mi.

PS: valószínűleg félreértettem a fenti értelemzavaró fordítási hibát és "visszaküldöm neked a tudományos fantasztikus filmedet" a helyes változat, de ide kevésbé illik.