mások a facebook-on variálnak és az it's complicated-et csiszolgatják tovább a relationship status-ukban, én meg itt szemezgetek más fickókkal kapcsolatos dolgok között, így dolgozom fel a complicated-et.

Szóval már jópár éve, hogy letöröltem egy sms-t. Olyan kár volt. Már ahogy megnyomtam a töröld le ennek a bolond srácnak az sms-ét (legalább tudjátok, kiről van szó), megbántam. Hallottam, ahogy a maximum 160 karakter esik szépen vissza a betűkészletbe, a-k az a-ba, bé-k a bé-be. Ó, milyen tompa sercegő hangjuk volt. Éreztem, ahogy kiesik a telefonomból az esély.

Még mindig nem tanultam a dologból. Olyan sms-eket törlök le, amit inkább üveg alatt kéne őrizni a Louvre-ban. De most van egy, tényleg egy mosolyról szól, enyémről, övéről, mindegy, sejtheted, hogy enigmatikus. De vigyázok rá. Minden nap letörölgetem.

Tegnap pedig word file-ban írtam kábé egy oldalt. Lazán tartozott arra, akinek szántam. Amúgy kedves történet volt, de aztán: tényleg delete? akkor nem kell ez a kis levélke, nem akarod bemásolni és elküldeni neki?

Nem.

Hallottam, ahogy esnek vissza abetűk a helyükre, az a az a-ba, a bé a bé-be.

Tisztára, mint 2001 karácsonyán. Tisztára az a sercegő tompa hang. Amúgy semmiféle esély nem esett ki a számítógépemből. És bármikor elmesélhetem neki, ha akarom.