A barátom hatalmasat röhögött rajtam. Elmeséltem, hogy nézegettem más szemében a gerendát hónapokon át. Az enyémben közben hasonló volt. Vagy csak egy kis hurkapálca. Vagy fogpiszkáló, ha... De ezzel azt hiszem, már elkéstem.

Leggázabb, amikor az ember elkezdi felmérni, ebből-abból mi mindent nem mesélhet el. Például... Na de ez az. Ez az űrszonda nem száll le a Marson.

Amúgy akik rendszeresen hazudnak, azok hogy élnek vele együtt? Nem úgy értem, hogy nekem a bárányboltban kell csengőt venni, de mondjuk hogy él együtt valaki valakivel és el se rakja a diavetítőt, mint egyesek a vasalót hónapokig és csak vetít vetít.

Gyere drágám, mondja a házastársának, nézzük ki ebből az atlaszból, idén hova megyünk nyaralni, és kurva nagy fehér foltok vannak a térképeiken, azt nézem én is, mondja a házastársának, mikor az kérdően néz rá.

Hogyha elhatározod, hogy valakivel soha többet nem szeretnél találkozni, ami még sokkal nehezebb mint elváltoztatni a nevét a blogon az ártatlanok védelmében, akkor derül ki hirtelen, hogy micsoda biszbaszhalmot akartál volna megvenni neki biszbaszboltok garmadájában, és miket akartál paintben ráírni azokra a képekre, amiket el akartál neki küldeni.

De ma hogy így az orákulummal egyeztettem ez ügyben, azt mondja, az idő majd megoldja. Ebédelni voltunk. Volt kanál.

Bocs, ez a végén ez a mátrixos duma elég gáz így 2008ban.