Ja, letöröltem a pár előző bejegyzést, mert enyhén szólva nem találom a hangot Anglia óta. Nevetséges vagyok, mert csak 6  hétig voltam ott, és már kb. 9 hete nem találom. Gondolom, nem is Anglia miatt, bár a Russell Square-en tényleg bazi nagyok a fák. 

Ma elaborált kritikus szerint jobb vagyok, mint Tisza Kata, közvetve, és kizárólag  a meg nem írtakra értve. Jószándékú barátomnak kifejtettem, hogy mit meg nem tud az ember, ha negyven felett szerelmes. Nem is mintha szó szerint érteném, de tényleg, milyen önismereti ajándékutalvány egy kor felett adni neki...

És ez két dologról jut most az eszembe, és mind a kettő a kicsinyesség. Az egyik a ma délelőtti sms skype minden váltás és semmi se váltás kapcsán, csak beszéltünk róla, ami pedig a tettek mezején alá is vághatna különben űberharmónikus házasságunknak gyűrű nélkül.

Ennyit Mr anti-Frodóról, bár a tollas a hátam mellé? a gmail státuszba azt is kiírhatnám: tündefülem van?

Nem tudom, mi lesz, mert csak beszélünk róla. Ez most egyszerre igaz mindenre.

De a másik nem kicsinyes az tényleg remélem, hogy nem kicsinyes. Her Bonnie küldött neki az óceán túlpartjáról képeket a másik gyerekéről. Mivel csak úgy forwardolta, csak sejtem, mit gondol. Azaz nem, de remélem, hogy nem kicsinyes.

Amúgy még nincs negyven. Csak magamra értettem, amit a negyvenről mondtam. Meg a képzeletbeli kisöcsémre, aki idősebb nálam.

Lényeg, hogy ma legyünk mind nagyvonalúak.