Éppen spirituo-financiális felemelkedésemen küzdöttem, azaz belealudtam ugyan, de kásahegy-billentyűzetkopogtatásban voltam, aztán a fogmosás felébresztett, és így késő este épp elvoltam, amikor csing-csing.

Erről eszembe jut egy történet a kilencvenes évek elejéről. Francia óvodában valami színdarabot játszottak a gyerekek és a telefoncsörgést így utánozta az egyik: lalalala lalalala. Na jó, a szülők még nem tartottak itt.

Szóval beach-beach csengőhang.

Na az lett a beszélgetés vége, hogy rájöttem, hogy valaki sajnál engem. Hát hajrá.