Az Epiktétosz könyvecskémben volt, mindig úgy válogasd a kagylót a parton, hogy bármikor megszólalhat a hajókürt (kürt az ókorban?) és akkor dobd el a kagylót, ugorj a pallóra.

Na igen.

Egy ilyen kis videóklippet forgatok a fejemben (videóklipp az ókorban?), amiben a legszebb pillanatokat összevágom egy kis filmmé, és egy Beatles számot keverek alá, nekem jó a Something.

Még csak a képeket válogatom. Mikor nem fogta a cigit a kezével, és ült a kocsiban és dohányzott és de vagány volt, én meg az erkélyről néztem. Az biztos benne lesz. Meg a többi, de most nem akarok beszélni róluk.
A barátnőmmel most minden nap beszélünk, de mi lesz, ha vele is egyszer így el kell válnunk egymástól más miatt? Vele is egy ilyen videóklip-búcsút képzeltem el a múltkor, és azt a kis jelenetet képzeltem bele valahova a közepére, amikor az Astoriánál összefutottunk egy reggel, és odaadtam neki a sajtos croissant-om maradékát. Akkor ácsorogtunk ott a buszmegállóban - már tíz éve ismerjük egymást, de talán ez volt az első eset, hogy így összefutottunk az utcán.

A másik videóklippben még lesz olyan lófogas, nevetős, fejhátravetős rész is. Egy foga annak acsávónak akkora, mint nekem 4. És néha talán azon nevetett: te, most egy tizedmásodpercre megbízom benned.