Sírtam a Rutkai Bori kiállításán, már a képeken, nem a megnyitó miatt. A megnyitón elvileg nevetgéltem, ott volt a barátnőm, adtunk neki. Hazafele is nevetgéltünk.

A képeken is mosolyogtam. Az egyiken volt egy igaz történet.  És akkor volt, amit a címbe írtam. Meg most, ha rágondolok. Velem esett meg. És mégegyszer megfog, érzem előre a vesztem.

Menjél a Nyitott műhelybe. Azt mondta a Bori, hogy a gázórától kezdődik a kiállítás.

Vagy a Petri verstől. Annak is adtam.