Egyik nyáron csak feküdtem az ágyon és egy mukkot se tudott kiszedni belőlem az illető, minden, ami eszembe jutott, rögtön ment a kukába, mert felvillant mellette az "esetleg megbánthatom vele" piros lámpa. Így szakítottam némán, bár minek szépítsem, végül csak ordibálás lett belőle.

Egyik este csak ültem az ágyon, és sok minden járt az eszembe, de valahogy nem bírtam szavakba foglalni. Reggelre meglett a szavakba foglalt összefoglaló: 2 szó lett, és sms-ben küldtem el, annak a srácnak, aki eleve ezzel vígasztalt egyszer, hogy ne féljek. Egy idézet az első mátrixból.

Ugye nyilván nem a kövesd a fehér nyulat, mert az négy szó.

Neo, amúgy hallod? Ne kelljen kétszer mondanom, és tudod, mit nem merek egyszer sem mondani.