Budapest összes beágyazatlan ágyára gondolok egyszerre. Azt mondanád, na gyere be - vagy át - vagy fel, ha éppen ott van valaki a házad előtt - csak nincs beágyazva. Ráadásul nyár van, és nem dunyhák, hanem gyűrött lepedők lepik el az ágyakat.

Drága telefonálásról beszélgetnek a barátnők ingyentelefonon:

- Na és hogy volt, amikor felhívtad?

- Hát először csak hallgattunk - az ilyen részletekből derül ki, hogy igazat mond, hogy tényleg felhívta.

Aztán beszéltek.

 Egészen elfelejtek dolgokat, de majd beírom a moleskine-be a lényeget. Ehhez a hétvégéhez nem sok írnivalóm van. Ma felhívott és befordulva talált valaki, próbáltam leplezni, de annyira voltam szórakoztató, mint a legbelső előtt eggyel a második legkisebb maruszja baba: jaj, ne nyitogassátok már, jaj, mi ez a fény, levegő, legalább engem ne nyitogassatok - késő.

Azért nem a legkisebbet választottam a hasonlathoz, mert egyrészt azt már nem lehet tovább nyitni, másrészt meg mert az túl aranyos.