Most csak tegyük fel, hogy mondjuk valaki meghalt, és mondjuk tudomást szerzek róla, de ez mondjuk tök valószínűtlen, mert csak annyira ismerem, hogy egymás mellett ültünk egy felvételin, de ennek olyan 15 éve, és aztán ugyanazon a nyáron találkoztunk, egy rövid ideig együtt söröztünk talán a Tóth kocsmában. Mondjuk egy napja nem menne ki a fejemből a dolog, és kirázna a hideg tőle, és erre mondjuk szóba hozhatnám egy barátnőmnek, aki kb. ugyanennyire ismeri, csak nem volt ott a felvételin, de még nem hozom, és akkor az ő fejében még él, nem mintha sokat gondolnánk mindenkire, ráadásul a wiwen se volt rajta (morbid félmondat).

Ne csináljatok ilyeneket, 97 évesen haljunk meg, legyen időnk a hamut mamunak mondani, annyiszor, hogy az másokat már a sírba kerget, és nekem még van egy plusz spéci tervem öregkorra, vagy ha halálos beteg leszek, és időben tudomást szerzek, de a gyomrom rendben lesz és lesz pénzem édességre (morbid félmondat) - ez a tervem, ne köpjön bele a kaszás.