A bloggerlányok az ikeában melegedtek. És volt ott egy darab műszőr lapos nyúl hosszú cicafarokkal. Vagy egy fehér műszőrme darab, könnyen koszolódó, könnyen tisztítható. Poros ujjal, mosógépben (az ilyen mondatokra szokta megkérdezni a bennem élő Micimackó kedves Bagoly barátja, akiben egy Füles él benne, hogy úgy értem-e, hogy egyiktől koszo és másikkal tiszti - na mit gondolsz? úgy.)
Persze azt az egyet ott az ikeában én is csak tovább koszoltam a kéretlen simogatásaimmal, és gondoltam, majd lenn a küzdőtéren veszek egyet, de nem találtuk meg a tiszta halmot, hogy az aljáról kipiszkáljam a tapsit. Van ennek már vagy 2 hete. Na ma visszamentem. De mára már - lásd a cím - felfújtam a nyulat, kiszíneztem a nyulat. Amit ma ott találtam, az már csak egy néhai bárány volt. Egy körbeszegett svéd maradékanyag-fecni. Maradt, és nálam a 990 forint, amiből szépen épül a megtakarított pénz piramisa, mint rabszolga vonszoltam fel oda, ahol tartok az építkezésben.

PS: elfelejtettem kiemelni a bennem életre kelt felfújt kiszínezett műszőrmenyúl milyen édi.