minden szilvesztert jobban szeretek, mint a dec. 31-et, pl. most éjjel is megvártuk az éjfélt, és most meg tessék, december.
egy kislány, akivel pont azokban a hónapokban nem találkoztam, mikor megtanult beszélni. na most már tud. az is vicces, amikor olyasmit mond el, ami addig is úgy volt, amíg két évig nem tudta elmondani, főleg, ha rávágom, másik fele, hogy igen, tudom. meg amikor a játékait mutogatja, igen, tudom, ott volt velünk itt meg ott. meg amikor megkérdezem, hogy meg akarod szagolni (a reggeli készülődés reggeli parfümét) és azt mondja: nem. meg amikor azt mondja: tökjó. de egybe mondja: tökjó de egész pici betűkkel (csak nem találom a betűméretet), illetve: halkan, hadarva: tökjó.