Két hete kiélezett helyzetben figyeltem magamat. Annyi talán elég a körülményekről, hogy 5 nap alatt elolvastam egy négyszáz oldalas könyvet, amit előtte egy évre a kis üveges polcon felejtettem az ágyam mellett a könyvjelzőnek használt blokkal a második fejezetnél. És még csak nem is regény vagy valami. Esszé! Sőt, visszafele a repülőn már nem is azt olvastam, hanem egy férfimagazint (fogorvosnál és kiélezett helyzetben a legjobb). Utána meg az esti gépen szerencsére egyedül ültem a sorban, és akkor az érdekes könyvemet is elkezdtem, most lassan olvasom, hogy még legyenek benne együtt a szerelmesek pár napot, hetet.

A kiélezett helyzetben a következőt figyeltem meg magamon: az "elkeseredtem, fekszem az ágyon" / "elkeseredtem, fázni kezdek" üzemmódok mellett az agyamban folyamatosan megy az "az a jó benne" program. Meg az "akkor legalább". Meg a "viszont azért klassz, mert". Télleg folyamatosan félig tele az a pohár. Azt kezdtem megfigyelni, hogy ezek a gondolatok azzal kapcsolatban, hogy mi benne a jó és hogy süt a nap, és hogy klassz ez a macska, amelyik lejött velem a tengerpartra, mit tudom én, ezek nem akarattal szállják meg a fejemet kiélezett helyzetben, hanem ilyenkor tényleg azt gondolom, hogy az benne a jó.

És amikor azt gondoltam: Egy kapcsolat vége. De milyen ritka ilyenkor, hogy rögtön a reptéri bömbi után a Földközi-tenger felett repülhetek, csillog a nap a vízen végig, gyönyörű ez, mennyivel jobb, mint ugyanez az érzés szmogban, és kurva jó a kaja, valami paradicsomos, akkor már én, javíthatatlan Susan Mayer is azt gondoltam: na most már tényleg kuss legyen.

Ma is eszembe jutott valami ilyesmi "de klassz, hogy". Jó lehet annak, aki elsajátítja a pozitív gondolkodást.

Még tanulgatom ezt az új blog.hu-t. Tök vicces URL-címet adott a gép ennek a bejegyzésnek. Földhözbaszod vagy földhözbasz, nem mindegy, mi. Csak azért nem megyek bele, mert pont ma volt itthon egy pengeváltás a csúnya beszédről.