Hogy sokszor van, hogy valamit sokáig nem csinálok, aztán igen, és akkor rögtön azt mondom, fú, ezt gyakrabban kéne. Például jövő hétvégén, vagy inkább két hét múlva, mert akkor van telehold. Persze akkor nem csinálom. De aztán eltelik elég sok idő, és akkor megint.

Kár azt hinni, hogy az túl sokára van. 

Ki kell alakulnia a halogatások, megcsinálások és hiábavaló fogadkozások legkellemesebb ritmusának.

Aztán majd eltelik egy kis idő, és akkor vagy rájövök, hogy ez tényleg így van, vagy sajnos már szinte hiába káromkodok, hogy a rohadt életbe, már három tíz vagy öt éve is nyugodtan kiállhattam volna minden reggel az erkélyre napkeltekor.