Láttam egy fickót, aki nagyon hasonlított rád, a villamosból sasoltam, és azt néztem, hogy ha te vagy, akkor mi ez a gönc, rajtad bohócruhának tűnt volna. És a haja is: majdnem ugyanolyan, csak kicsit hosszabb, és ott állt nagyon de nagyon közel egy nőhöz, aki egyáltalán nem olyan volt, mint én, és teljesen tisztességes, normális és hétköznapi, hosszú, hátul megkötős ruha volt rajta, amit fel nem vennék.

És azt néztem, hogy: egy, milyen közel állsz hozzá, és csüngsz a szavain, kettő, hogy a kezedet a hátad mögött összekulcsolva tartod, mintha ajándékot hoztál volna a villamosmegállós nőnek, és azt néztem, hogy van benned valami őszintétlen, de máskor is, vagy csak azért látom annak, mert én nem erről az oldaladról ismerlek, és ez a te igazi arcod.

Közben ment tovább a villamos, és láttam, hogy csak hasonlít rád, és nem te vagy az.

- Én voltam.