Amikor az Astoriánál jártam a nyúlkáosz után fél-egy órával, akkor azt gondoltam egy másik, kamionfelborulást nem magába foglaló történetről: - Regénybe illő.
És amikor a fentről a harmadik lépcsőfokon az aluljáró felé menet jártam: - Pont az a baj.

És aztán azt gondoltam, ráöntöm a tintásüveg tintát az összes regényíróra.

Aztán csendben vártam tovább, hogy begyűjtsenek.

Aki szereti, mikor kifejtem, klassz, hogy fordulatos, és hogy belül fordulatos, és hogy mély, és demegírnám, ha tudnékírni, de bárcsak inkább ezek helyett valami egészen más jellemezné, és hogy a regényírók is ott csapják be a  nagyérdeműt, hogy értéknek állítják be, amikor Bovaryné szalad át a havon, hogy: hú de izgalmas dolog történik, történjen már megint, de fordulatos, és látom, hogy már pirkad és még 20 oldal van hátra, na ilyenkor kellett volna apukám inkább nem megírni azt a töménytelenséget, hanem inkább azt mondani: igen, Flaubert névre lesz a foglalás, de ugye módosítható az időpont, igen, 13ezerért Monsieur Flaubert, menjen, csináljon magából hülyét, csak ne adja fel, elnézést, de ekkora kéziratköteget nem vihet fel a fedélzetre, és azt meg ott kapcsolja ki, mert zavarja a navigációt.