betegen fekszem, jó, már másnap ugrándoztam. jó, már aznap, hogy hazaengedtek, igen vígan voltam. EZ 2002BEN VOLT.

meglátogat egy jómadár. verset mondunk. EZ IS.

múltkor a vonaton mondtuk el ugyanezt a verset, de még kevésbé emlékeztünk, elég vázlatosak lettek a belek alagútjai. meg a szükségét végző cocker spánielt ki is hagytuk. pedig még negyedikes koromban, mikor ezt a verset tanultuk, a kiskutyánknak is elszavaltuk azt a részt az andrássy úton, na az még egy másik jómadárral volt. EZ A MÚLT HÉTEN, ILLETVE 1985BEN VOLT.

verset mondunk, és akkor jön a jó rész: íme a kendo, mérkőzzünk meg.hát ez milyen jó. ezt évek óta emlegetem neki. és itt jön a nagy ritmus-mester kinga. taek wan dóval emlékeztem rá. évekig, csak most a vonaton megint kendóval mondta, és akkor esett le. nem is tudtam, hogy ilyen kendo sport is van. hát a versláb az nálam mindig kibicsaklik.

csak egy újabb bizonyíték, hogy ugye én milyen jól emlékszem mindenre. mindenre, csak a legtöbbre rosszul.

és ma is volt egy ilyen esiváltás még másik jómadárral: és arra a képre, emlékszel drága...?

mindent ráhagytunk egymásra, igen, pont így emlékszem.