Feljött egy srác. Nem, nem azon paráztam egész nap, hogy mit fogunk mondani, hanem hogy elég nagy rend lesz-e. (Mire tippelsz?)

De erre azért nem számítottam. Kéne valami e-cardot küldeni, hogy ez nagyon jó volt, ez a hihetetlen 4 óra itten az estében, csak az nem elég személytelen, mi. Úgy értem, hogy ezt nem lehet kifejezni, hogy mennyire jó volt. Igen, így értettem ezt a hülye mondatot az e-cardról. Nem tudom hogy kifejezni, bazó, hogy ez annyit ért mint egy gesztenyepüre a mólón - de valahogy mindig vagy tél van vagy nyár. Vagy amikor a kocsijában ültünk és 70x egymás után meghallgattuk az Alain Delon szeretnék lennit.

Mert az vele a baj, hogy ez csak egy rövid séta a végtelenbe volt (fú még mennyi dalszöveget tudok), visszafelé.

Mert akkor voltunk barátok, ez most csak valami csoda volt, mint mikor a nap a hold elé áll, és ezért eltakarja, csak sose értettem, hogy ezt most hogy, mert messzebb van a nap, mint a hold, de mégis.

Most ezt valami banálissal is befejezhetném, vagy hogy amikor már csuktam be a kaput, akkor mondott egy mondatot, az jelen idő volt.