Legalábbis térdtől lábfejig biztos ott figyel ránk az ágyneműtartó felülről. Arról beszélgetünk, mert a szerelemről már nem tudunk kilenc év barátnőség után, hogy miféle biztonságra van szükségünk annyira de annyira vagy talán nincs? Snitt. Fekszünk egy nagy függőágyban. Arról beszélgetünk, mert a szerelemről már nem tudunk jópár három uszkve öt év barátnőség után, hogy ami nem öl meg az talán erősít. Függünk.

Kapok egy esit. Azt válaszolom, hogy igen, megcsinálnám. Azért nem teljesen vagyok benne biztos. Aztán az ölel magához után egy ellök magától esit. Snitt. Fekszünk egy dűnén, hideg van, bár márciusi a január. Még épp csak alig egy kis ideje vagyunk barátnők. A szerelemről beszélgetünk. Nézem a telómat, mint egy hülye, de jobb is nem kapni túl sűrűn ilyen fal adja a másikat üzeneteket. Addig is folyik a folyam a lábunknál a dűnénél, majd valami képszerkesztővel kicsit majd átvariálom a színeket, csinálok fehér homokot vagy valami érdekes körvonalat.

A Café del Mar-t hallgatom, közben már itthon vagyok. Rábökök az iwiw-en a valakire. Mostanában sokszor kiemelik a fejemet a tóból, amelyben leginkább a víz alatt szokták tartani. Ezért aztán azt hiszem, hogy feltaláltam egy újfajta boldogságot.