elképzelek egy sms-t áprilisban. elképzelem 2010-ben: gázt elzártad? indulunk. elképzelem, hogy úgy várok itt, hogy nem várok. egyszercsak elindulunk. elajándékoztam a szkennert és csak annyi kozmetikumot halmoztam fel, amit magammal vihetek.

elképzelek egy kérdést kérdés nélkül: miket csináltál, mióta rám vársz? ezeket a bicepsz-edzéseket. a mimikai ráncoknak nyoma sincs. nézd, a bankszámlaegyenlegem, jó sok jegyű.

akkor indulunk. úgy tudom, hawaii-ba megyünk, vagy valami olyasmi helyről volt szó, mert amikor majd torkig leszek veled, akkor egy kunyhó tetején fogok elbújni, úgy tudom. és azt mondom, már 15 éve az agyamra mész. miközben kitotyogunk megnézni az űrsikló felszállást.

és akkor majd nem fogunk emlékezni, hogy egy nagyon hosszú várakozással kezdődött ez az egész, csak azt mondom: kuss legyen már. csak azt mondom: ne nyúlj hozzá. csak azt mondom: haggyámá.

megesik ez ma is, he-bambi ma az agyamra, pedig volt idő, hogy a "mikor jössz visszá"-ra visszamentem volna, csak akkor persze még nem volt cseti, esi.