gay rabbit-et olvastam, majdnem.

egyszer egy embernek, illetve kétszer egy embernek segítettem, elolvastam amit írt és szóltam ha valami volt. nem tudom, ezt segítségnek lehet-e nevezni, mert pénzt kaptam érte. egyik esetben sokat röhögtünk, mert magyarul és angolul is voltak ott dolgok, és pont ezen a rabbit angolul rabbit magyarul dolgon, hogy jajj csak össze ne keveredjen a korrektor szeme, vagy ahogy akkoriban fogalmazták a könyvkiadósok, ha valamit elrontottak, hogy "be ne rántson a gép". azt hiszem, egyszer se néztem hülyének a barátomat, amikor pirossal aláhúztam az elipszilont, hogy hé pontos jé, vagy amikor bármi hasonló.

most rajtam a sor intelligensen megköszönni a jobbító szándékot, és persze nem megsértődni, mert most ő javította ki, amit én elhibáztam. azt hitte, hogy megsértődtem, és amikor ezt a szemembe mondta, mert találkoztunk, akkor sikerült megsértődnöm, vagy azon, amit, vagy azon, ahogy mondta. mostanában jutok oda, hogy részben összenézem, ezt írtam én, erre javította ő. persze, hogy egészében sokkal jobb lett, ó köszönöm. csak van az a szürke zóna, bocsika: az a határeset, mert nyilván ezt is kijavítaná itt a blogomban, mert azt hinné, hogy hülye vagyok és nem tudom, hogy magyarul határeset, szóval van az, amit én így, és ő mégis úgy mondaná, és akár tiszteletben is tarthatná, ahogy én, de nem fogok 10 embert megkérdezni, hogy szerinte egyforma jó-e a kettő.

hanem összességében köszönöm. ha odáig fajul a dolog, hogy már sose leszünk megint jóban, akkor ez a második eset lesz, hogy egy olyan kollégámat, akit mindig és megkérdőjelezhetetlenül okosabbnak és jobbnak gondoltam, mint amilyen én vagyok, de azért ő is bírt tisztelni engem, örökre a "na helló" ládikába dobok.

fontos nekem a munkám. egyre kisebb a repülő szőnyeg, amin repülök. de legalább azon igyekszem, hogy ne legyen egyre nagyobb a seggem, ez is valami.