Borbálának van egy ilyen kis kütyüje és egy hete még úgy hordozta magával, hogy ha véletlenül csipegett volna az esi, az a fél világot jelentette volna , és a várakozás ideje alatt úgy hordozta, mint valami mikrofilmet, amitől az élete függ, és egy héttel később az adott esik egy részét letörölve egy részét megtartva már kábé úgy néz rá, ja ez egy mobiltelefon. És fú, már akár meg meri kockáztatni, hogy nincs olyan tartalom, ami igazán érdekelni tudná.

Mint mikor  a Galapagosban a pénz hirtelen elveszti az értékét a világválságban, és az emberek hirtelen feleszmélnek: Hé, ki mondta neked, hogy a papír ilyen értékes?

Egészen a körútig elevickéltem tegnap este különösebb előre tervezés nélkül és akkor eszembe jutott a hely a körúthoz közel, ahol azok tömörülnek, akik egyetlen szóval se hívtak és majdnem odamentem, de amikor nem mentem, akkor már tudtam, hogy egy szép napon majd odamerek.

Ezekből érzem, hogy mindjárt tavasz lesz, az elevickélésekből meg a mindjárt odamerekekből.

tudja, hogy viccnek szánom, elolvassa, és azt is tudja, hogy csak akkor jutott eszembe a vicces változat, amikor beírtam a nevét a megfelelő rubrikába az outlookba, egészen addig halál komolyan vettem magam. subjectet nem írtam, egy másik hárombetűs név lenne, mint amivel fárasztani szoktam. tudja, hogy amit viccnek szántam, az nem fontos. lefogadom, azt is tudja, hogy most a gyomrom öklömnyi méretű és megint gyomorzsába gyomormáléság gyomornyüszítés kerülget pedig mondhatnám, hogy nem.

tudja, hogy a fal adja a másikat. de nem tudok megnyugodni, nekem mindig muszáj variálnom.

Ilyen is van, brazil szappanopera legutolsó része. A barátnőm pont Tangier-ben volt vagy valami főniciai úton, mikor azt adták, és engem kért meg, hogy vegyem fel, de azt hiszem, lemaradt 10 perc a végéből (sorry).

Van olyan szappanopera, hogy két főszerepet is ugyanaz a lány játszik el, azt hiszem, ez pont az volt, a gazdag szerencsést és a sínylődő parasztot.

De most ez a barátnőm az én szappanoperámat kénytelen nézni a minitévén és bizony elég uni. Szegény lány! És most pont egy teljesen friss szállal fárasztanám, de megkímélem. Azt hiszem, ebben a szappanoperában nagyjából én vagyok az egyetlen szereplők. egyesek nagyon fontos szerephez jutnak, de csak mint faliszőnyeg - vagy mint süni a parkban - nem nevezném full alakításnak. Valójában egyedül játszom benne, és apró kis részletekkel szórakoztatnak el mások de azzal is inkább én szórakoztatom el magamat, hogy ezeken elszórakozok.

büszke vagyok rá, hogy én én vagyok. na ennyi ezekről a viszontagságokról. példaképem london.